Lassan 15 éve ígéretet tettem. Ígéret tettem, mert szerelmes voltam. Ígéretet tettem mert Őt akartam. Őt akartam szeretni mindig, Őt akartam gyermekeim édesanyjának, Őt akartam a család összetartójának. Őt akartam magam mellett, hogy dédunokáink az Ő és az Én nevem olvassák majd közös sírunk emlékén. Ígéretet tettem az örök gondoskodásra, az örök szeretetre, az örök egybetartozásra, az örök támogatásra, az örök figyelemre. Megígértem, mert így akartuk mindketten és ez semmit nem változott a 15 év alatt. Ígéretem megszegni nem tudom, szeretek, gondoskodok, támogatok, figyelek.
Örök Szerelem? Nyilván az idő ezt az emléket megváltoztatja, de nem emlékszem, hogy erre ígéretet tettem volna. Nap mint nap előtör belőlem a kétség, talán mégis.... de aztán győznek a nemek. Az örök Szerelem, ami nem létezik, amit a hétköznapok lekicsinyítenek és csak az örök szeretet marad. Szerelem nélkül pedig .... még a legszebb család sem lehet boldog.
Blogomban megpróbálom kétségeim, érzéseim, tapasztalataim, hiányaim megosztani mindenki számára, akik kíváncsiak arra a furcsa útra -amin most is járok- amivel megmentettem házasságom az elhidegülés a szétesés elől. Remélem lesznek akik kicsit megértik érzéseim, akik megnyugszanak, hogy nincsenek egyedül eme furcsa állapotban. Ahogy lesznek akik megvetnek, és csak egy hazug embernek tartanak majd, talán ..... talán igazuk is van.
Kérdezni, üzenni, kommentelni, követni, lájkolni ér :)
