Időbe telt, míg rájöttem, hogy valami talán tényleg örökre megváltozott. A hétköznapok szürkék, mint a lelkem. A hétvégéket a gyerekekkel töltött egész napos elfoglaltság kiszínezi, de azt a színt, amit a szerelem adna, nem tudják megadni. Család vagyunk, gyönyörű, tökéletes család, ezt próbáltam mindig magamnak mondani, amikor a szürkeséget éreztem. Mert tényleg tökéletes család vagyunk. Szép ház, szép kert, gyönyörű és boldog gyerekek, jó iskola, jó óvoda, kutya, macska, törpehörcsög, halak, minden megvan a tökéletességhez. Szürkeség, ez csak bennem van, mert a szerelem eltűnt, és a vágy annyira hiányzik, hogy lassan beleőrülök. Valamit tennem kell, ezt tudtam, de mit tehet egy férj, egy apa, egy férfi ebben a helyzetben? Végiggondoltam a szerintem lehetséges forgatókönyveket a jövőre tekintve, és úgy gondoltam meg is találtam az utat, amit követnem kell.

Minden embernek az értékrendje szerint más a "jó", más a "helyes". Talán ezért is lesz minden egyes házasság végeredménye más és más. Egy szerelem és vágy mentes házassággal valaminek történnie kell, mert emberek vagyunk. Talán négy lehetséges út közül kell választani, ezt a négy utat próbáltam meg a saját értékrendem szerint elemezni.

1. Marad minden változatlan

Rövid távon a legegyszerűbb, ha homokba dugom a fejem. Egyszerű, hisz semmit nem teszek. Megmaradok a tökéletes családapa, a mintaférj. Szeretem a családom, gondoskodni akarok róluk életem végéig, ez sosem volt kérdés, tehát ez menne. Feleségem szeretem, csak épp nem vagyok már szerelmes, és nem érzem már azt a vágyat amitől a felhők között lennék néha gondolatban. Szex is van, ami nem is rossz, de totálisan vágyaktól mentes. Nem is hangzik ez rosszul, de, de hát valamiért itt vagyok épp. Épp azon gondolkodok, hogy meghalok az érzelmi szürkeségben. Érzem magamon, hogy minden eltelt hét után picit picit feszültebb vagyok, picit morcosabb, picit unalmasabb, kedvtelenebb. Hová vezethet ez? Egyértelműen ez egy időzített bomba, ami ketyeg, csak épp nem tudom mikor jön el az utolsó másodperc. A szürkeség, kedvtelenség megöli lassan a bennem lévő szeretetet is. A szeretetet, a gondoskodást, mindent. Nem, ezt egyértelműen nem akarhatom, mert ez az út pont oda vezet, hogy életem legfontosabb ígéretét fogom vele megszegni. Nehéz volt ezt a gondolatot megszülnöm, de egyértelművé vált, ha minden változatlan marad, azzal lassan, de biztosan elveszítem a családom. Ugorjunk is tovább.

2. Válás

Igazából ez nem lehet alternatíva számomra, de végiggondolni érdemes. Rengeteg házasság végződik válással, ennyi ember nem tévedhet. Bizonyára nem is tévednek, csak talán itt jönnek be az értékrendi különbségek. Házasságot kötöttem immáron 9 éve, született két gyermekünk azóta. Örök szeretetet, gondoskodást ígértem feleségemnek és az akkor még csak leendő gyermekeimnek. Ezt az ígéretem nem akarom megszegni. Szeretem őket, és mindennél fontosabbak. Igen, ígértem örök hűséget. De mit is jelent a hűség? Akik elválnak, egyenes embernek gondolják magukat, hiszen nem a csalást, hazugságot választották. Nem tudnak hazugságban élni, inkább elválnak, mert úgy gondolják így a helyes. Számomra ez nem helyes, mert pont a legfontosabbat, a szeretetet és a gondoskodás ígéretét dobnám a kukába. Nem opció a válás.

3. Nyitott házasság

Ismerősi körünkben talán egy ilyen házaspárt ismerek, ők ezt hosszú ideje nyíltan felvállalják. Ami a legfontosabb, hogy elnézve őket azt kell mondjam, működik. Nyilván az ember nem lát bele a család legbelső életébe, de kívülről nagyon jól mutatnak. A legfontosabb, hogy sugárzik belőlük valami olyan boldogság, amit nem csak a gyerekeik szeretete fűt. Azt hiszem ki kell jelentenem, ez egy működő dolog. Működő dolog, ha a házasságban mindkét fél képes ennyire külön választani a szeretetet a vágyaktól a szerelemtől. Ha mindkét fél képes úgy megadni a törődést a választott párja felé, hogy tudja a másik fél valaki mással valami egész más jellegű érzelmi és testi vágyakat elégít ki. Nagyon elgondolkodtató, és érzem talán ez is egy helyes út lenne számomra, de nagyon bizonytalan. A legnagyobb problémám, hogy elveszítem a kölcsönös tiszteletet a párommal. Talán ami még rosszabb, hogy beköltözik egy állandó érzés közénk, amiről mindketten tudjuk, hogy ott van. Tudom, az első megoldandó családi problémánál a jelenlegi konstruktív megoldás helyett hamar eljönne az értelmetlen, megbántó vagdalkozás lehetősége. Ha nem tetszik, menj a másik csajodhoz! Nem, ezt sem szeretném. Talán gyáva is vagyok, ezt nem tagadom, de nem, ez nem működhet.

4. Titkos szerető keresése

Titok, aminek titoknak kell maradnia. Titok, amiről nem tudhat az, akinek azt ígértem nem lesznek titkaink egymás előtt. Hazugság, nyilvánvaló hazug állapot, pedig eddig mindig őszinte voltam. Ott van bennem a legmélyebb szeretet és közben szenvedek, mert azt érzem ezt kell tennem. Életem legnehezebb döntése ez, ha belevágok. Tényleg ez kell nekem? Viccesen elgondolkodtam itt az alternatívákon, de igazából csak azért, mert próbálta elhessegetni a már nyilvánvalóan megszületett döntést. Belül sajnos már rég döntöttem, hogy meg kell tapasztalnom milyen az, ha ismét beindul az a vágy, amit már oly rég éreztem.  A tudatom, az erkölcsi nevelésem, a szívem, minden tiltakozik, és ordít, miközben azzal nyugtatom magam, hogy a családomért teszem. Totális feloldhatatlan ellentmondások, melyek belülről őrölnek apró darabokra, és csak nézem ahogy porrá lesz minden. Döntöttem, szeretőm lesz. Nem tudom ki, milyen formában, hol, hogyan. Csak azt tudom, hogy a családom szent és sérthetetlen, ehhez ragaszkodom. Döntöttem, és valami hirtelen csend lett itt bennem. Megszületett valami új érzés, egy várakozás, egy cél. Megállt az őrlés, érzem a lelkem mosolyog, megnyugodott. Tudom, érzem, rendben lesz minden.

 Kemény zene, kemény döntés, tükrözi az érzést.